A kiengesztelődés szolgálata

John Dawson:
Nemzeti Kiengesztelődési Koalíció (USA)

Hisszük, hogy Jézus követőiként az engesztelés útjára kell lépnünk, mint a gyógyulás szolgái, eszközei.

Sorainkban az emberiség mindenféle csoportjainak képviselői ott vannak. Remegve állunk meg mennyei Atyánk jelenlétében, és az Ő jelenlétéből tisztán látjuk az emberiség bűneit, és nem kívánjuk ezeket elfedni. Így arra hivattatunk, hogy az azonosuláson alapuló bűnbánat biblikus (papi) gyakorlatát folytassuk, amely egy olyan elfelejtett igazság, amely megnyitja az ébredés áradatát és meggyógyítja a nemzeteket.

A számos nemzeti kultúrában élő judeo-keresztény ethosz némi reményre ad alapot számunkra, de hisszük, hogy a kiengesztelődés szolgálata a megújult gyülekezet (egyház) feladata, hiszen nincsen más alapja a kiengesztelődésnek, mint a Jézus által bemutatott engesztelő áldozat. Minden nagy ébredésben a keresztény közösségek nagy hangsúlyt fektettek a bűnük leplezetlen megvallására, megváltozott életet és igazságos cselekedeteket keresve. A mai kereszténységnek is megvan az esélye, hogy a 90-es és az azt követő évek zaklatott világában a kiengesztelődés üzenetét hordozzák.

Ha Istennel való szövetségünket megszegtük, és emberi kapcsolatainkkal visszaéltünk, kiengesztelődésről csak akkor beszélhetünk, ha személyesen megvalljuk bűneinket. Azonban az emberiség legnagyobb bűnei nem egy-egy gonosz ember által történtek, hanem intézményeken, rendszereken, filozófiákon, kultúrákon, vallásokon és kormányokon keresztül. Ezért az egyéni ember hajlamos arra, hogy önmagát feloldozza a felelősség alól.

Azonban, ha az egyén nem hajlandó a közösségi felelősség felvállalására, ha nem vállal nemzetével, állampolgárságával, ősei szubkultúrájával közösséget, soha nem kerül sor őszinte bűnvallásra. Ez pedig egy sérült és megsértett világban hagy minket, ahol a közösen elkövetett bűnt elhallgatják, ahol nem jöhet létre kiengesztelődés, és ahol a régi gyűlölet elmélyül!

A megbékélés kapujában

Igaz történet Isten szeretetérõl az Õ népe, a zsidók iránt Helmuth Eiwen lelkipásztor és felesége, Uli elbeszélése alapján.

Gail Harris

Ezt az írást Izráel Istenének és a zsidó népnek ajánljuk. Hálát adunk az Úrnak, hogy megnyitotta szíveinket a kijelentés elõtt, amely megmutatta az Õ mély, soha véget nem érõ szeretetét népe iránt.

Prológus

Amikor Uli Eiwen, az ausztriai Bécsújhelyen (Wiener Neustadt) szolgáló Helmuth Eiwen lelkipásztor felesége tizenhat éves volt, nagyon fontos elhívást kapott az Úrtól. 1961-ben, egy svájci látogatás során éppen egy diabemutatót nézett Izraelről. Az egyik képen a Haifa mellett emelkedő Kármel-hegy volt látható, melynek látványa hirtelen nagyon mélyen megérintette. Elmondása szerint olyan volt, mintha egy hang szólalt volna meg a bensőjében: „Ez a te elhívásod.” A szobájába ment, és letérdelt imádkozni. Ezt mondta: „Jézusom, ha ez Tőled volt, kérlek, mutass nekem valamit a Te Igédből.” Ezékiel könyvénél nyitotta fel a Bibliát, és szeme a második rész harmadik versére esett, ahol a következőt olvasta:

Tovább olvasom →

Személyes bizonyságtétel a Soproni Evangéliumi Gyülekezetből

De megalázza magát az én népem, amely az én nevemről neveztetik, ha imádkoznak, keresik az az én orcámat, és megtérnek gonosz útjaikból, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket és meggyógyítom országukat.” (II. Krónika 7,14-15)

A kezdetek

A történet 2001 nyarán kezdődött Magdi nénivel, a Soproni Zsidó Hitközség akkori vezetőjével… A helyi zsidóság történetéről érdeklődtem. Ő a városi levéltárba irányított, Pollák Miksa: A zsidók története Sopronban a legrégibb időktől a mai napig (Bp.1896) című könyvéhez.

A levéltárban készítettem el egy vázlatot a soproni zsidósággal kapcsolatos fontosabb eseményekről. Ez a vázlat lett az egyik alapja a későbbiekben megvalósult bűnbánati alkalomnak.

Tovább olvasom →

Izraelben magyarul – VII. rész

 

2008. április végén nyílt újra lehetőség Izraelbe utazni. A konkrét ok egy konferencia volt, a Jeruzsálem közelében fekvő Kiryat Yearimban. Első utam azonban ismét Netanya városába vezetett, idős barátainkhoz. Mint a legtöbbször, most is gyorsan jött létre ez az utazás. Sokszor gondolkodtam azon, hogy ez miért van így. Habakukk könyvének verse jut eszembe: „Mert e látomás bizonyos időre szól, a vége felé siet és meg nem csal..”
Vannak dolgok, amire az Úr nem úgy vezet el, hogy hosszas készülődés után nyit ajtót, hanem hirtelen, gyorsasággal. Gyakran tapasztaltuk, hogy így van ez az utakkal is, amiket Isten népe közé, a Szentföldre tehetünk. Egyszer csak megindul, mint a szülés, és már megvan a repülőjegy, egyeztetjük az időpontokat, csomagolunk és megyünk. Ez alkalommal is így volt. A készülődés utolsó napjaiban pedig ráadásul még az is kiderült, hogy május 1-én tartja az Izraelben élő magyar nyelvű közösség a maga megemlékezését a Soáról. Abban a reményünkben, hogy így, együtt találva a Magyarországon szinte elfelejtett „határon túli magyarokat”, eljuthat hozzájuk – legalább valamilyen szintű – megkövetés, bocsánatkérés. Ezért mindent latba vetettünk amit csak lehetett, hogy egy, a jeruzsálemi Jad Vashem emlékmúzeumban felolvasható üzenet megfogalmazódjék az indulás előtt. Az idő rövidsége – és a magyar valóság – nem engedte meg, hogy levelünk egy igazi, egész nemzetet, de legalább az ország hívő kereszténységének teljességének hangját megszólaltató üzenet legyen. Mégis megfogalmazódott a következő levél...   >>

Tovább olvasom →

Kiengesztelődés

vitorls_1…egyetlen, de nagyon erőteljes szó, amely mély emberi szenvedélyeket, szenvedést takar, és éppen ezért van rá szükség…

A szó eredete
A kiengesztelődés és a kollektív identitás
A kiengesztelődés nyolc építőköve
Kiengesztelődés és a transzformáció (átalakulás)
A történelmi sebek gyógyulása
A történelem legnagyobb sebei
A történelmi sebek gyógyulásának hét lépcsőfoka

1, A szó eredete:

Héber: tikkun olam/salom

Tikkun olam: meggyógyítani, helyreállítani, átalakítani, transzformálni.

Salom: teljesség, harmónia, integritás… Állapot, amelyben olyan emberek élnek, akik a természettel, önmagukkal, Istennel és egymással kiengesztelődve élnek.

Tovább olvasom →

Avner Boskey: Izrael ajándékai és elhívása

Avner Boskey: Izrael ajándékai és elhívása, az antiszemitizmus szellemi gyökerei.( Az alábbi összefoglaló jegyzet hangfelvétel alapján készült. A teljes tanítás CD-je  e-mailen megrendelhető)

Az antiszemitizmus és a zsidóság szellemi elhívása ugyanannak az éremnek a két oldala, hiszen amit, vagy akit Isten szeret, azt az ellenség mindig gyűlöli. Sajnos ma a gyülekezetekben a szellemi harc kérdésében nem kap helyet Izrael,pedig Sátán nagyon is hagy helyet Izrael számára. Hitlernek fontosabb volt, hogy még akkor is zsidókat deportáljon Auschwitzba, amikor Németország már vesztésre állt a II. világháborúban. Ezt az ördögi logikátlanságot csak a Biblia alapján tudjuk megmagyarázni.
Isten arra hívta a zsidó népet, hogy sohase legyen olyan, mint a világ többi népe. („Hogy ronthatnám meg, kit Isten nem ront meg, hogy kárhoztatnám, akit Isten nem kárhoztat… e nép egyedül fog lakni, nem számíttatik más népek közé. (4 Móz 23,7-8) Isten nem akarja, hogy Izrael más népek közé beolvadjon. Kérdés, hogy a kereszt teljesen eltörölte-e ezt a különbséget. A „nincs többé zsidó és görög, férfi és nő…” verset csak úgy értelmezhetjük, hogy a hit szempontjából valóban nincsenek különbségek közöttünk, Isten nem férfi, nő, zsidó vagy nem zsidó mivoltunk miatt fogad el minket, hanem hit által. Azonban Isten teremtette meg a különbözőségeket. Ő tette a férfit és a nőt különbözővé. Az ő gondolata volt, hogy a zsidó népet megkülönböztesse a világ összes többi népétől. (V.Móz.)

Tovább olvasom →