Rendhagyó megemlékezés Debrecenben

Naponta versenyt futunk az idõvel. A Holokauszt megemlékezések dolgában ez talán még hatványozottabban így van, két okból is. A köztünk elõ túlélõ szemtanúk már talán csak 5-15 évig élnek, az emberi életkor természetes határai miatt. Egy másik, torokszorító ok, hogy egyes Európai Unió-beli országok azt tervezik, megszüntetik a hivatalos Holkauszt oktatást, mert az egyes körök “érzékenyégét” sérti!

A tavalyi megemlékezések idején Sárdi Mária: Kislány a pokolban címû naplóregényébõl készült monodrámát csoportunk segítségével két debreceni református gimnázium diáksága is láthatta. A két iskola vezetésének õszinte nyitottságát mi sem bizonyítja jobban, hogy 50.000 Ft-al mindkét iskola hozzájárult a megemlékezés költségeinek fedezéséhez. Jelentõséget adott az alkalomnak az is, hogy Horovitz Tamás, a debreceni zsidó hitközség fõrabbija is megtisztelte jelenlétével a megemlékezést, és többen  vele tartottak a debreceni hitközségtõl.

Tovább olvasom →

Csillagok

Addig kéne tennünk valamit, míg a csillagok fénye végleg ki nem alszik! A minap, azzal a szándékkal, hogy tájékozódjunk, milyen gyakorlati segítséget lehet nyújtani a Vészkorszakot átélt idős zsidó embereknek. Ezért felkerestük a Magyar Zsidó Szociális Segély Alapítvány budapesti irodáját. A kapcsolat felvételében egy olyan drága idős barátunk segített, aki maga is 7 évesen szakadt el Ravensbruckbe hurcolt édesanyjától és nővérétől, és egy budapesti nyilas gyermekházban élte át a szörnyű napokat. A beszélgetésen az alapítvány egyik koordinátora Cs.Lilla fogadott bennünket, teljes nyitottsággal és örömmel fogadta felvetésünket. A beszélgetés egy pontján elmondta: alapítványuk 5000 Holokauszt túlélővel tartja a kapcsolatot rendszeresen, és 100 idős számára biztosít házi ellátást, gondoskodást, hogy ezzel megelőzze az idős, egyedülálló emberek kórházba illetve idősek otthonába kerülését.Jelen kis írásomban azonban a kedélyes, nyílt beszélgetésnek csupán egyetlen mozzanatát szeretném felidézni: Lilla elmondta, hogy az önkéntesekkel dolgozó alapítvány “önkéntesei” azok, akik maguk is Holokauszt túlélők.

Akkor talán nem is döbbentett meg annyira ez az információ, mint később, amikor újra és újra végiggondoltam: tehát a 75 évesek segítik a 85 éveseket!!! 

Tovább olvasom →