A „Hamász fia” az ENSZ-ben

Mosab Hassan Yousef heves felszólalásában a palesztin vezetők képmutatása ellen emelt szót – a hallgatóság néma maradt.
Meglepő fordulatot vett az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának hétfői ülése, amikor Mosab Hassan Yousef a palesztin küldötteknek címzett felszólalásában Izrael mellett emelt szót – olvasható az Arutz Sheva cikkében. „Ti vagytok a palesztinok legnagyobb ellenségei” – jelentte ki beszédében a palesztin delegáció felé fordulva. „Ha Izrael nem létezne, nem tudnátok kit okolni” – tette hozzá.
A „Hamász fia” című könyv szerzője az iszlám ideológiára épült palesztin szervezet egyik alapítójának gyermekeként láttott napvilágot; később mégis úgy döntött, hogy megosztja a világgal a Hamász legsötétebb titkait. Habár Yousefre sokáig a szervezet lehetséges „trónörököseként” tekintettek, ő viszont szakított környezetével és máig rendszeresen próbálja a népének figyelmét ráirányítani a palesztin vezetők visszásságaira.
A UNWatch képviseletében jelen lévő Yousef azután mondott beszédet az ENSZ fórumán, hogy a tagállamok képviselői egymást váltva Izrael ellen emeltek szót. Szíria, Észak-Korea, Irán és Pakisztán küldöttei többek között az emberi jogok megsértésével, palesztinok elleni népirtással és állami szintű terror alkalmazásával vádolták a zsidó államot. Ekkor kapott szót Yousef, aki azzal kezdte beszédét, hogy a palesztin vezetőket senki nem választotta – önkényes módon törtek hatalomra. Szerinte a palesztinok képviselői valójában nem törekednek népük megsegítésére, sőt a fennálló konfliktusból igyekeznek hasznot húzni.

Beszédében Yousef kijelentette, hogy a Palesztin Hatóság vezetői megkínoztatják a politikai riválisaikat és megsértik a palesztinok emberi jogait.
„Arra használják ezt a fórumot, hogy félrevezessék a nemzetközi közösséget, a palesztin embereket – és elhitessék velük, hogy Izrael az okozója azoknak a problémáknak, amiket Önök okoznak” – mondta végül a szervezet tagjai előtt, akik zavart csendben hallgatták szavait.
forrás: zsido.com

Videó magyar felirattal

 

Jom kippur – az engesztelés napja

A kürtzengés ünnepe után tíz nappal, tisri hónap tizedikén beköszönt a következő nagy ünnep: a Jom kippur. Ez rendkívül fontos nap volt a zsidó nép számára az évben, mert ezen a napon szerzett engesztelést a főpap Izrael egész népe, papsága és önmaga számára. „…a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van…“ (III. Móz. 23, 27).A történelmi Izraelben, amikor még állt a Templom, hatalmas bűnvallás történt ezen az ünnepen. Izrael egész népe könyörgött Istenhez, hogy a bűnbánati napon fogadja el a bemutatott áldozatokat. Ettől függött a következő év áldása, szellemi szabadsága, hisz a bűnöktől való szabadulásra a népnek csak egy év múlva volt lehetősége. Az ünnepre három Igerész vonatkozik: a III. Móz. 16. fejezete azt írja le részletesen, hogy mit kell cselekednie a főpapnak. A III. Móz. 23. a néphez szól, és a IV. Móz. 29, 7-11 az előírt áldozatokat foglalja össze. A Mindenható a „szombatok szombatja”-ként nevezi meg ezt az ünnepet (III. Móz. 16, 31), és „örökkévaló rendtartás”-ként adja Izraelnek. Az ünneppel kapcsolatban négy alkalommal is emlékezteti a népét az Örökkévaló, hogy „örök rendtartásul” rendeli (III. Móz. 23, 21; III. Móz. 16, 29; III. Móz. 16, 31; 3 Móz. 16,34). A III. Móz. 23, 21 hozzáteszi, hogy „örök rendtartás legyen ez nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken.” Emiatt a zsidóság a szétszóratásban, „minden lakóhelyén” különösen fontosnak tartja az ünnep megtartását a mai napig.Úgy tűnik, mintha az Újszövetségben eltűnne a Jom kippur. Legalábbis a keresztény tanítók nem foglalkoztak vele túlságosan sokat, és az ünnepet évente a rendelt idején meg sem szokták említeni.

MEGHÍVÓ – ENYÉSZPONTOK 2.0

Az Enyészpontok 2.0 a kortárs képzőművészet által kevéssé feldolgozott és reflektált, 1945–1948 közötti időszak történéseit járja körül. Ebben a történelmileg meghatározó három évben több olyan zsidókat érintő pogrom, vérvád és lincselés történt Magyarország-szerte, amelyeknek legfeljebb a történelmi kutatásokban vannak nyomai, de a legutóbbi időkig nem kerültek be a köztudatba. A fókuszban most nem a fővárosi, hanem a vidéken történt események feldolgozása áll. A nyilvánosság előtt kevés szó esett eddig arról, hogy a második világháború alatt a fővárosinál jóval zártabb vidéki helyszínekről a közösség passzív, rosszabb esetben pedig aktív közreműködésével munka- és haláltáborokba elhurcolt zsidók közül a túlélők hogyan próbáltak és tudtak visszailleszkedni a régi környezetükbe.

IDŐPONT: 2017. OKTÓBER 4., 19:00
HELYSZÍN: 2B GALÉRIA, 1092 BUDAPEST, RÁDAY UTCA 47

enyeszpontok_2.0_meghivo_invitation (002)

Az ember teremtése – és a Ros Hásáná összefüggése néhány zsidó írásmagyarázat tükrében

2017. szeptember 21-én ünnepli a zsidóság, hogy az Örökkévaló 5778 éve az első pénteki napon megalkotta az első emberpárt.
A zsidó naptár időszámításnak alapjait II. Hillél főpapsága idején, i.sz. 359. körül rakták le. Ezek szerint az ember teremtésének pontos időpontja i.e. 3761. év tisri hónap első napja, amelyet héber hittudósok számították ki a TANACH alapján.

Felmerül a kérdés, hogy miért nem a teremtés első napjától kezdik az időszámítást?

Ennek az a magyarázata, hogy szerintük a teremtés első napjának minden különlegessége ellenére, Ros Hásáná felülmúlja Elul hónap 25. napját, mivel az ember megteremtése újfajta, mélyebb kapcsolatot hozott létre a Teremtő és a teremtett világ között.
A fizikai és szellemi tartományokban élő valamennyi lény közül csupán az ember az, amelyik szabadon dönthet, hogy elfogadja-e az Örökkévaló uralmát. Annak dacára, hogy a világegyetem valamennyi lényét az Örökkévaló teremtette, részükről e kapcsolat elfogadása nem tudatos. Viszont az Örökkévalóval alkotható egység lehetősége, ami az ember megteremtésével jött létre, felülmúlja a teremtés valamennyi korábbi szintjét.

Ádám, azaz az ember teremtése:

Napjainkra az Ádám szó személynévként honosodott meg, és így cseng a füleinkben. Tovább olvasom →