A zsidó gondolkodásban a bizonyságtevõ létnek fontos szerepe van: Izrael Istentõl kapott küldetése, hogy tanú legyen az egész világ számára: yd’[e !T,a (Ézs 43,10). Ez a tanúskodás megnyilvánul egész létükben, így minden fiúgyermek körülmetélésben és valamennyi lánygyermek  felajánlásában. Ennek gyakorlása a holokauszt árnyékában saját hûséges tanúskodásuk fontos része, méghozzá örömteli és félelmetes része, amelyrõl a lemondás, a zsidó vallásfilozófus Emil Fackenheim szerint is, Hitlert csak poszt-humusz gyõzelemhez juttatná. (15)
A Talmud a zsidók misszióját elsõsorban a zsidók irányában hangsúlyozza –  „Elõször önmagadat ékesítsd fel, s csak utána  másokat” – utalva az Ézs 42-43 részeire. (16)
Mindazonáltal Martin Cohen szerint, a nagy zsidó cél nem lehet más, mint Isten Országának globális eszkatológikus felállítása, amely nem a Zsinagóga uralmát hozza el, hanem abban, az eljövendõ és egyesült emberiség  Isten uralma alatt fog élni. (17)
Végül megjegyezzük, hogy a zsidó hagyomány szerint a pogánynak nem szükséges zsidóvá lennie, hogy az eljövendõ Országból részesedjen, mert aki a nóáhita törvényeknek eleget tesz, az  bebocsátást nyer oda.