Részlet Lydia levelébõl, amelyet édesanyjának írt:

“….Azt kérdezed, hogy segíthetsz-e nekem. Azt hiszem, hogy van valami, amit tehetsz, és amit Istennek minden gyermeke tehet. A Jeruzsálemben történt összecsapások idején Isten megmutatott valamit, mely teljesen átformálta látásmódomat. Hirtelen felismertem, hogy mi, keresztények sok évszázada adósok vagyunk Izraelnek és Jeruzsálemnek. Nekik köszönhetjük a Bibliát, a prófétákat, az apostolokat és magát a Megváltót is! Sokáig elfelejtettük ezt az adósságot, de most elérkezett az idõ, hogy elkezdjük az adósságunkat törleszteni! Ennek két módja van:
Elõször is meg kell vallanunk az Izrael elleni vétkünket: a hálátlanságot és közömbösségünket, mindenek elõtt azonban azt, hogy leplezetlenül megvetettük õket és hogy a zsidókat üldöztük.
Azután szeretettel és igazi õszinteséggel kell imádkoznunk, ahogyan azt a zsoltáríró mondta: “Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek” és arra kell gondolnunk, hogy Jeruzsálemben csak akkor lesz békesség, ha Izrael visszatér Istenhez. Isten megmutatta, hogy mostantól kezdve mi az én legnagyobb szolgálatom Õérte.
Az, hogy imádkozzam Jeruzsálemért!”

(Lydia és Derek Prince: Hogyan feledhetnélek el téged, Jeruzsálem pp.169. alapján
- Missiondienst “Sonnenstrahlen” D-74321 Bietigheim Bissingen, Neuwengert 2.)