Ez év május 8-án az Izrael Fórum név alatt csoportosuló tíz magyar ill. magyarországon képviselettel rendelkezõ szervezet (Dániel csoport, Christian Witness to Izrael, Éjféli Kiáltás Misszió, Izrael Keresztény Barátai, Keresztények Izraelért, Magyar Evangéliumi Szövetség, Menóra Messiáshívõ Közösség, Nemzetközi Keresztény Követség Jeruzsálem, Norvég Egyházi Szolgálat Izraelért, Segítség az Élethez Alapítvány) összefogásával konferenciát rendeztek a dunai Budapest hajón. A konferencia témája – viszonyunk Jeruzsálemhez – igen aktuális kérdést vetett fel, különösképpen figyelembe véve azt a körülményt, hogy a mai Magyarország közhangulata a negatív szélsõségek felé hajlik az Izrael-kérdésben. Ezért is szükséges újból teológiailag átgondolni a keresztyének Jeruzsálemhez való kapcsolatának kérdéseit. A résztvevõ szervezetek képviselõi teljes egyetértésben kívántak számot adni Jeruzsálemmel és a zsidó néppel kapcsolatos Bibliából nyert látásmódjukról. A tíz említett szervezet továbbra is olyan keresztyén teológiát kíván mûvelni, amely az egyetemes Egyházban hagyományosan eluralkodott helytelen látásmódot kívánja ellenpontozni.
Rövid videó összeállítás
Olvassa tovább…»»
Közös jegyek a Tóra adáskor és az Újszövetség Pünkösdjén
I. A nép egybegyüjtése, körülhatárolása:
II. Móz. 19,12. “Te pedig vedd körül a népet határsorompóval, megmondván nékik: õrizkedjetek fölmenni a hegyre, vagy annak csak szélét érinteni, mert aki megérinti a hegyet, halállal vész.”
ApCsel. 2,1 együtt voltak az atyafiak, az új nemzetség zsengéje “És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.”
Nem olvasni arról, hogy az apostolok, tanítványok ebben az idõben mindnyájan együtt voltak. Az ünnepre való összegyûjtésük Isten akarata, és kegyelme volt. Tágabb értelemben az Újszövetség Pünkösdjén a Jeruzsálembe felzarándokolt zsidóság is össze lett gyûjtve, hogy a nemzetekbõl, az akkori világ minden tájáról érkezve valamelyest már a népeket is képviselje, akikre innentõl Isten Szelleme ugyanúgy kiáradt. A Messiáshoz Pünkösd napján megtért lelkek aztán egy-egy messiási gyümölcsként eleveníthették meg az országaikban a környezetüket.
Az ünnepen zsinagógákban fõként a 10 parancsolatról, és a Sion hegyén kötött szövetségrõl emlékeznek meg ma is az errõl szóló Tóra-szakaszok felolvasásával az ünnep elsõ napján.
A központi szakaszok mellett az Ezékiel 1-2 fejezeteit, Habakuk 3. fejezetét, és Rúth könyvét is ekkor olvassák.
A hagyomány szerint a Sínai hegy virágba borult a nagy esemény tiszteletére a Tóra adását megelõzõen. Ezért mai is zöld növényekkel, néhol gyümölcsökkel díszítik fel a zsinagógákat.
Mit jelent a Sávuot a Messiási mozgalom számára?
Az aratás ünnepe
Ha pusztán az eseményeket nézzük Sávuot ünnepén, akkor nem történt más, nem volt más ünnepelni való, mint az, hogy a már megkezdett aratás kiteljesedik.
Az április tájékán elkezdett árpaaratás után a termények beérésével nemcsak az árpát, hanem a búzát, a gyümölcsöket is elkezdték aratni, szüretelni Izraelben. A vetés, a fák gyümölcsei az izraeli éghajlaton teljesen beértek ekkorra, május tájékára. Innentõl fogva teltek a csûrök, az aratók kinn voltak a mezõkön, az egész ország képét, az emberek hétköznapjait az aratás, a szüret, a termés betakarítása határozta meg. Munkában állt Isten népe.
(A fentiek szerint az elsõ hónapból 16 nap, a másodikból 30 telt el, és a harmadik napon kapták meg a törvényt, ami összesen 16+30+3 = 49 nap, amely hét hetet jelent.)
A kereszténység is ünnepli a Sávuotot, a Pünkösdöt, visszaemlékezve a Szent Szellem kiáradására, és a háromezer zsidó alámerítkezésére Jeruzsálemben, ahogy a Cselekedetek könyvének második fejezete mindezt elbeszéli. Az ünnep hallatán leginkább a hatalmas zúgó szélre, a tüzes nyelvekre, és a Szellem által nyelveken szóló tanítványokra gondolunk.
Ez az ünnep azonban mélyen az Ószövetségben gyökerezik. A Tóra rendelései alapján kezdetektõl fogva a zsidóság három nagy ünnepének egyike. (V. Móz. 16, 10. 16.) Nem lenne Pünkösd a Tórában lévõ gyökerek nélkül. A Cselekedetek könyve így vezeti be a pünkösdi eseményeket:
„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.” (Apcsel. 2,1 – Károli)
Az apostolok, és a tanítványok az ünnep miatt jöttek össze, ugyanúgy, mint a Jeruzsálembe felzarándokolt zsidók. A Tóra előírta minden zsidó számára (V. Móz. 16, 16), hogy jelenjen meg Sávout ünnepén Isten színe előtt Jeruzsálemben. Egy ilyen ünnep akár több milliós tömeget is jelenthetett, amely leginkább a Templom körül gyűlt össze. Az ünnep miatt voltak ott a Szellem kiáradásakor azokból az országokból, amelyeknek nyelvein hallották dicsőíteni Istent. A szétszórattatásban élő zsidóság így lett Isten dicsőségének tanúja. A párthusok, médek, elámiták (Csel. 2, 8-11) és a más népek között élő zsidók Jeruzsálemben járva-kelve saját nyelvükön hallották Isten magasztalását.
Az ómerszámlálás egy zsidó tradíció, amellyel összekapcsolják a pészahi ünnepeket a sávuot ünnepével. A rabbinikus zsidó gondolkodás szerint „a számlálás célja az, hogy Peszách ünnepét összekössük Sávout ünnepével, és tudatosítsuk, hogy a szolgaságtól való megszabadulás, a politikai szabadság nem lehet teljes, hanem a szellem határai között, fegyelemben, és kötelességteljesítésben csúcsosodik ki. Ezt képviseli a Sávuot ünnepe, amelyet a Tízparancsolat átadásának, Isten Izrael elõtt való megnyilatkozásának, és a Tóra átvételének szentelünk.” (1) A sávuot (pünkösd) ünnepe nincs napra pontosan meghatározva, mint a többi ünnep, hanem csupán a számítása van leírva. A Tóra rendelése szerint az elsõ zsenge bemutatásától (niszán hónap 16. napjától) kezdték el számlálni a napokat, és hét hetet, negyvenkilenc napot számláltak. Az ötvenedik napon tartották meg a sávuot (pünkösd) ünnepét (III. Móz. 23, 15-16). Ezt a rendelkezést a kereszténység is megtartotta, hiszen a húsvét után ötven nappal ünnepli a pünkösdöt.
3. Az elsõ zsengék ünnepe
A kovásztalan kenyerek ünnepének másnapján, niszán 16. napján (III. Móz. 23, 11) – „a hét elsõ napján” – vasárnap (Mt. 28, 1) „…akkor vigyetek be aratásotok zsengéjébõl egy kévét a paphoz…” (III. Móz. 23, 10 – Kecskeméthy) „Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lõn azoknak, kik elaludtak.” (I. Kor. 15, 20 – Károli)A második Templom lerombolásáig az elsõ árpakéve bemutatása elmaradhatatlanul hozzátartozott az ünnephez. Erre a kovásztalan kenyerek ünnepének másnapján, tehát niszán hónap 16-án került sor. Izraelben elõször az árpa érett be a gabonafélék közül. Az elsõ árpatermésbõl, a termés zsengéjébõl arattak le egy ómert, azaz egy kévényit, és ezt vitték fel a Templomba, hogy bemutassák a mindenható Isten elõtt.
Ennek rendje pontosan le van írva a III. Móz. 23. fejezetében:
„Szólj Izráel fiaihoz és mondd nekik: Midõn bementek az országba, melyet adok nektek és learatjátok aratását, akkor hozzátok az ómert, aratástok elsejét a paphoz. És õ lengesse az ómert az Örökkévaló színe elõtt, hogy elfogadtassék; az ünnep másnapján lengesse a pap.” (III. Móz. 23, 10-11 Hertz)
Olvassa tovább…»»
Istennek fontos üzenete volt azzal a Messiás követõi számára, hogy a Tórában megadta az ünnepek idejét, rendjét. A hét tórabeli ünneppel egy menetrendet adott, ami Jesuában (Jézusban) teljesedett be, illetve fog beteljesedni. A tavaszi ünnepek olyan elõképek, amelyeket már betöltött a Messiás. Az õszi ünnepek beteljesedése még várat magára, az utolsó idõk végsõ mozzanatai fogják beteljesíteni õket. Isten elõképeket adott az ünnepekben. Úgy, ahogy egy ember életében lehet egy látomás, „egy elõkép”, egy álom, ami akkor, amikor kapja, teljesen valószínûtlennek tûnik. Elképzelhetetlennek látszik, amikor megkapja, hogy szolgálni fog, gyógyítani vagy prédikálni, hogy nagy dolgokat bízott rá az Úr. De Isten végigviszi hosszú utakon, és évtizedek múlva elérkezik oda, amit a látomás, a prófécia megmutatott. Egyrészt kapott egy mennyei tervet, amihez az Örökkévaló utat és erõt adott. Másrészt kapott egy kapaszkodót, ahova neki el „kell” jutnia hite által, ha Isten akaratát teljesíteni akarja. A Messiás népének talán így akar a Mindenható mennyei tervet, és „fogódzót” adni az ünnepekben.
Loading ...
