Tudjátok, hogy liberális akadémikus körökben azt hiszik, hogy Sha’ul/Pál sok látomásának az oka a malária volt. Elment azokra az alacsonyan fekvõ területekre és megmarták a moszkitók, és ettõl volt az összes látomása. Õk azért mondják ezt, mert nekik nem voltak látomásaik és nem is hisznek bennük. Fogadni merek, hogy néhányatoknak volt már látomása, de sosem volt maláriás. Talán néhányatoknak van maláriája és vannak látomásai, de nem mindenkinek vannak látomásai, aki maláriás. De ez volt az, amit õk gondoltak. És én valóban furcsának tartom, amikor hallok errõl a tanításról, hogy Hananyah/Anániásnak – aki elment Sha’ulért imádkozni – látomása volt, amelyben megmondatott neki, hogy mit kell, hogy tegyen. Ugyanannak a moszkitónak kellett õt megcsípnie, máskülönben nem kapcsolódott volna a látomása Sha’uléhoz. Ha azt akarjátok, hogy egymáshoz kapcsolódó látomásaitok legyenek, meg kell maratnotok magatokat ugyanazzal a moszkitóval. Így amikor Sha’ul/Pál megismerte õt, az a feladat adatott a számára, hogy vigye el a Jó Hírt/Evangéliumot a pogányoknak! Ez egy radikális indulás volt, mert az apostolok azt gondolták, hogy összesen annyit kell tenniük, hogy elfogadtatják a zsidó néppel Yeshuát, aki akkor visszatér és megszabadítja õket, és a nemzetek Isten ismeretére fognak jutni. Nem gondoltak pogány misszióra. Hogyha elmentek volna Kéfához/Péterhez és ezt mondták volna neki: Tudod, valóban lenne egy küldetésünk a pogányokhoz. Õ ezt mondaná: Miért tennénk ilyet, hiszen ha a zsidó nép elfogadja Yeshuát, Õ majd jön, hogy megszabadítson minket és a nemzetek Isten ismeretére jutnak. Ám, ha megpróbáljuk az evangéliumot a nemzetekhez elvinni, és hívõvé tenni õket, több ezer évig tartana, amíg jelentõs eredményeket érnénk el.

Azok, akik hûségesek voltak, megõrízték a nemzetet, hiszen Ábrahámnak olyan igazsága volt a közbenjárásában, hogy ha 50, 40, 30, de legalább 10 hûséges lett volna, meg tudta volna menteni Szodomát és Gomorrát. De Isten 10-et sem talált. De a megmenekült maradék az az igaz csoport a nemzeten belül, akik megõrzik a nemzetet. Ez nagyon gyakori a rabbinikus tanításokban, hogy van egy csoport – egy nagyon igaz nép – a zsidó nép minden nemzedékében, akikre való tekintettel Izrael és a nemzetek megmaradnak, és így Isten nem pusztítja el az egész világot. Így Sha’ul/Pál úgy érvel, hogy Izraelnek a megmenekült maradéka bizonyítéka annak, hogy a zsidó nemzetet Isten még mindig elfogadja és az egész nemzet még mindig kiválasztott.

Olvassa tovább…»»

Dr. Dan Juster üzenete mely a 2008. május 12-15 között Jeruzsálemben megtartott “Izrael Keresztény Barátai” konferencián hangzott el.
Beletartozás (belefoglalás) vagy behelyettesítés

Dr. Daniel Juster alapítója és igazgatója a Tikkun International szolgálatnak. Ahogy õ maga fogalmazott: Engedjétek meg, hogy egy dolgot elmondjak a szolgálatunkról. Hogyha meg akarjátok ismerni a tevékenységünket, és szeretnétek hírleveleket kapni tõlünk (a szolgálatunk elsõsorban és közvetlenül a zsidó nép felé irányul), el tudjátok érni a weboldalunkat: www.tikkunministries.org címen. Bátorítunk benneteket, hogy látogassatok el a honlapunkra, mert hisszük, hogy a szolgálatunk gyümölcsözõ! Hiszem, hogy nyitott fülû barátok között vagyok. Mai témánk címe a “beletartozás vagy behelyettesítés“. Úgy gondolom, hogy Ray Sanders talán hallott engem, amikor azt mondom az én teológiám nem behelyettesítési teológia, hanem “hozzáadási teológia“. A zsidó nép mellé (a zsidó néphez hozzáadva) Isten minden nemzetbõl kihívott embereket, hogy létrehozzon egy papságot, akik jelképesen Izraelhez hasonlítanak. Bár õk valójában nem a zsidó nép, és nem is Izrael. Ezen a témán kell gondolkoznunk ezen a mai reggelen. Ez egy teológiai üzenet, de úgy gondolom, hogy érdekesnek és jelentõségteljesnek fogjátok találni és remélem, hogy segítségetekre lesz.

Olvassa tovább…»»

Van az utolsó vacsora leírásában két Ige, amelyek azt mutatják, a pészahnak még be kell teljesednie. A Messiás e szavainak jelentõsége is a Széder este lefolyásának ismeretében körvonalazható jobban. „Akkor így szólt hozzájuk: „Nagy volt bennem a vágy arra, hogy mielõtt szenvednék, ezt a pászkát elköltsem veletek. Mert azt mondom nektek, hogy többé nem eszem abból, amíg az az Isten királyságában el nem jut a teljességre.” Azután a poharat fogta meg, és hálát adván így szólt: „Vegyétek ezt és osszátok el egymás között. Azt mondom ugyanis nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szõlõtõkének gyümölcsébõl addig, amíg az Istennek királysága el nem jõ.” (Lk.. 22, 15-18 – Csia) Jesua (Jézus) szavai szerint be kell teljesülnie a pészahnak, el kell jutnia a teljességre. A szinoptikus evangéliumok mindegyikében szól Jesua (Jézus) arról, hogy csak akkor iszik majd a szõlõ gyümölcsébõl, ha az Istennek királysága, Atyja országa eljön. Jesua (Jézus) csak ott akar inni a szõlõ gyümölcsébõl a tanítványaival. „…nem fogok inni addig a napig, melyen majd veletek együtt annak új termésébõl fogok inni Atyám királyságában.” (Mt. 26, 27b – Csia)

A Széder este alatt négy pohár bort kell elfogyasztani. Részben e négy pohár adja meg a szertartás menetét. Mindegyik pohár egy „állomást” jelent a szertartásban. A poharak kiürítése elõtt a hagyomány szerint mindig áldást mondanak, hálát adnak az Örökkévalónak. Az elsõ poharat követõ kelyheknél ez a következõképpen hangzik: Baruch Atah Adonai Elohénu Melech háolám bori pri hágáfen. (Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ királya, aki a szõlõ gyümölcsét teremti.) Ahol Jesua (Jézus) az utolsó vacsorán poharat emel, ott rendre olvasható, hogy áldást is mondott (hálát is adott) elõtte: „Aztán fogta a poharat, hálát adott, odaadta nekik, s azok mindnyájan ittak belõle. „Ez az én vérem – mondta nekik –, a szövetség vére, mely sokakért ontatik ki.” (Mk 14, 23-24 – Csia)Minden bizonnyal ez a hálaadó áldás hangzott el a megváltás elõtti Széderen is, mert Jesua (Jézus) következõ mondatából (25. versben) kitûnik az áldás szófordulata: „Bizony azt mondom nektek, hogy nem iszom a szõlõtõkének gyümölcsébõl többé addig a napig; amíg az Isten királyságában újra nem ihatok belõle.” (Mk 14, 25 – Csia)

A pészah hosszas elõkészületek után a pászkabárány feláldozásával és elfogyasztásával kezdõdik meg. Ma mindez a Tórában és a hagyományban elõírt rendben folyik le a Széder esten. „Az elsõ hónapban, a hónap tizennegyedikén este van az Örökkévaló peszachja.” (III. Móz. 23, 5 – Hertz)