Skip to content

Bűnbánati nyilatkozatok

Portugália, Lisszabon Béke-konferencia Lisszabonban, mely a Katolikus Egyház bocsánatával végzõdött a portugál zsidó közösség elõtt.

Bulletin-00-0354
Mika Palo Lisszabon, 2000. September 29(ENI)
Portugália Római Katolikus egyházfõje nyilvános bocsánatkérõ nyilatkozatot bocsátott ki a helyi zsidó közösség vezetõinek azokért a szenvedésekért, amelyeket a Katolikus Egyház mért rájuk a 16. században azzal, hogy az inkvizíciót támogatta, számtalan zsidót számûzött Portugáliából, vagy õket a keresztény hitre való áttérésre kényszerítette.

Ezen a nemzetközi vallásos összejövetelen, amelynek a “Béke óceánjai” nevû szervezett adott otthont a portugál fõvárosban, Lisszabonban, szeptember 26-án, Dom José Policarpo, Lisszabon Katolikus Pátriarkája kifejezte sajnálatát a portugál zsidó közösség számára.

Tovább olvasom

A keresztény bűnbánat lépcsőfokai

Ezen az estén központi gondolatunk a “Mit cselekedtél? A te testvérednek vére hozzám kiált a földről” bibliai idézettel összegezhető. Előadónk, Dr. Peter Hocken,

*** Magam is nagy várakozással és feszültséggel vagyok, hogy meghallgassam, amit megoszt velünk a bűnbánatról az antiszemitizmus felett, a teológiai antiszemitizmus (antijudaizmus) felett, illetve a bűnbánatról, amire azért kell eljutnia a kereszténységnek, mert elnyomta a Jézusban hitre jutott zsidók zsidó identitását a történelem során.

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Peter Hockent is, aki elfogadta meghívásunkat. Hadd áruljam el, hogy alig egy hete még kórházban volt, mégis vállalta, hogy megtartja előadását. Mi ezt nagyra értékeljük, Isten pedig megjutalmazza érte.

***

Peter Hocken:

A bűnbánat és a kiengesztelődés kérdéséről szeretnék beszélni. A keresztények/keresztyének: egyházaink bűnbánatáról, a zsidó nép ellen elkövetett bűnök miatt. A zsidók és a nemzetek közötti kiengesztelődésről, amelyhez ez a bűnbánat vezet. E kiengesztelődés a gyakorlatban több szinten is megtermi gyümölcsét.

Tovább olvasom

Jean-Marie Lustiger

Jean-Marie Lustiger, Párizs érsek-bíborosa: Zsidók és keresztények jövőbeni kapcsolatáról…

Zsidók és keresztények jövőbeli kapcsolatáról fejtette ki gondolatait Jean-Marie Lustiger párizsi bíboros érsek New Yorkban. Az alkalmat az adta, hogy Franciaország előző főrabbijával, René-Samuel Sirat-val együtt ő kapta meg a fairfieldi Sacre-Coeur Egyetem a zsidók és keresztények közötti megértés központja “Nostra aetate” elnevezésű díjat.

Beszédében a zsidók és keresztények közötti új párbeszéd feltételeként kiemelte: fontos kutatni, elemezni azokat az ellentéteket és találkozásokat, mi több, ellentmondásos hasonlóságokat, amelyek a zsidó, illetve keresztény tudatot az utóbbi 2000 évben jellemezték. Rámutatott, hogy az utolsó ötven év milyen gazdag volt változásokban, amelyeknek során a zsidó-keresztény kapcsolatok is alapjaiban alakultak át.

Földrajzilag tekintve, gyakorlatilag már a XIX. század végétől kezdődően, kivált Izrael állam megalakulásával a korábban letelepedett zsidók közül – elsősorban az iszlám befolyás alá került országokból – igen sokan vándoroltak más országokba: részben Izraelbe tértek vissza, részben pedig a nyugati típusú kultúra országaiba költöztek. E folyamat eredményeképpen mára több zsidó él az Egyesült Államokban, mint Izraelben.

Tovább olvasom

Sopron, 2002. június 30.

2002. június 30-án a soproni zsidó temetõben megtartott gyászünnep kapcsán írt levelünk:

A Soproni Zsidó Hitközség részére
 
Tisztelt Címzett!

Tisztelettel adózva az áldozatok emlékének: gyász, fájdalom és szégyen van a szívünkben, amikor kegyelettel megemlékezünk arról az 1640 soproni mártírról, akiket 1944. és 1945. között elpusztítottak zsidóságuk miatt.

A sötétség hatalmának órái voltak ezek, de sajnos nem előzmények nélkül valók Sopron és Magyarország történelmének folyamán.

Megölte őket a gyűlölet, melynek forrását a múltban néhány korai egyházatya anti-judaizmusa, a középkor keresztes hadjárati és az antiszemitizmus európai térhódítása szolgáltatta.

Gyász, fájdalom és szégyen van a szívünkben, mert a szeretetet hirdető keresztény egyházak képviselői – tisztelet a kivételnek – vagy tévelyegve azonosultak az antiszemita eszmékkel, vagy hallgatásukkal bűnrészesekké váltak. Ezzel megcsúfolták az Örökkévalót és keresztény hitünket, s így közvetve halálát okozták 600 ezer zsidó honfitársunknak.

Tovább olvasom

ÉFÓD-HÓSEN

A főpap ruháját 2Móz 28. és 39. r. részletesen leírja: az alsó- és a felsőruha (éfód és hósen) aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin- és lenfonálból készített szőttes volt. Az éfódot a köntös és az éfód palástja fölött viselték (2Móz 29,5; 3Móz 8,7). A hósen egy négyszög formájú táska volt, amelyben a jövendöléshez szükséges ÚRÍM és TUMMÍM volt. A fején turbánt (misznefet) viselt, a turbánon elöl aranyból készült virágdísz volt. Az öltözéket az öv (abnét) egészítette ki.

Vitás ügyekben ő kérdezte meg Istent az éfód, valamint az úrím és tummím segítségével (2Móz 28,30; Péld 16,33; 4Móz 27,21; 1Sám 14,31), s így õt illette a legfelsőbb döntés joga minden vallási kérdésben. Ő a közbenjáró Isten és ember között, amint a Zsid 5,1 összefoglalja szerepét.

Tovább olvasom

A zsidók története Sopronban

A zsidók története Sopronban a legrégibb időktől a mai napig

(vázlatpontok Dr. Pollák Miksa könyve alapján Bp.1896.)

  • A honfoglalók közt talán zsidó hitűek is voltak mivel, a csatlakozó kazár törzs a 8. sz.-tól áttért a zsidó hitre.
  • 953-ból tényként maradt ránk, a magyarországi zsidóságra vonatkozóan, hogy egy bizonyos Teha v. Teka nevezetű várispán Endre és Béla király alatt a Sopronhoz közeli / mai Vas-megye területén / Röjtökőrnek volt az ura. Béla király 1228-ban fosztotta meg ettõl a címétõl.(forrás: Khon S.:Héber kútforrások10.köt1.)
  • Zsidó hagyományok szerint őseik már a X. sz.-ban itt éltek, és a XI. sz.-tól már privilégiummal rendelkeztek.(Erre utal az a tény, hogy amikor a helyi zsidóság 1526-ban a várossal élet-halál harcot vív, akkor a 600 éves múltjukra hivatkoznak. Sajnos az 1317-es tűzvész során ezek a bizonyítékok megsemmisülhettek, de a Róbert Károly által 1324. jan. 25-én kiadott rendelkezés megerősítette, hogy szabadságot és oltalmat biztosít a város mind kereszténynek, mind pedig zsidónak.
  • A zsidóság jelenlétre utaló nyom a XIII. sz.-ból Sydány falu Sopron-megye határán.
  • A XIII. sz. elején Sopron szomszédságában Német-Újhelyen zsidó közösség és temető létezett.
  • 1354-ben Nagy Lajos korára a zsidók békében élhettek, üzletelhettek, ingatlanokat birtokolhattak, de mivel a dolgok hátterében térítő szándékok húzódtak meg, s mivel a zsidóság nem hajtott térdet, a későbbiekben kiűzi őket. Ekkor a zsidók Rudolf főhercegnél Német-Újhelyen találnak oltalmat, majd 1368-ban a király visszatérési engedélyt ad ki számukra. Lehetséges, hogy már ekkortájt volt soproni zsidó utca, ahol a kiűzetést követően katolikusok szereztek ingatlanokat.
Tovább olvasom
Back To Top